Igazából nemtom mi vitt most rá, h itt alkossak vala... igazi szokásos depressziós, roszkedves tömegmagányos kedvem van, nem véletlenül, egyre jobban meg ismerem magam, tom h senkit nem érdekel, de ez az én blogom vagymi... nos hát arra jöttem r melyet már oly sokszor konstatáltam és egyszer leírtam ide is, de mégis a meglepetés kurvanagy erejével hatott rám, az az h még mindig szeretem sajnálni magam(nagy lexikonok és nlam okosabb emberek ezt híjják egoizmusnak) mivel volt ugye a tegnap meg tegnap előtti est mely efott és bulizni vgyó egyetemisták körében nyílván valóan kurvajál telt, nekem neem...Tegnapelőtt jobban egyedül voltam, hisz MCL után mentem el a sziggetről amit egyedül "mulattam" végig, majd tegnap miután Dénessel képtelen voltam csocsózni, s kikaptunk, Ganxta Zoli bácsin lazultunk Dáviddal, majd haza ugrottam Eriknek oda adni a DVDéjét, majd vissza mentem, na itt kezdődött a rosszaság... ugyanis ahogy kisszáltam a kocsiból rám tört a Hangulat, allig vonszoltam le magamat a szigetben azon vívódva közben h menjek e le, majd lent találkoztam Nikivel, meg Dáviddal azt velük beszélgettem elregéltem h mennyire nyomi vok, azt megnéztem velük kicsit Gyuri békat de igazán nem volt hozzá hangulatom így tegnap ismét ultrakorn haza tértem az első két naphoz képest...végső soron meg vmi olyami fordult meg a fejemben amit nem is akarok leírni meg nem is tok, hogy itt sajnáltataom magam: válasz reá: ne sajnáld magad tegyél ellene, reakcióm: semmi
semmit sem teszek... Ergo? még mindig sikerül magamat összezavarni kettő darab gondolattal de ez ismét a sajnáltatásom része szal tök mind1
semmit sem teszek... Ergo? még mindig sikerül magamat összezavarni kettő darab gondolattal de ez ismét a sajnáltatásom része szal tök mind1
