Elérte hát mit remélt,
Kívánt és akart,
Legyőzte és elfeledte az érzést.
Nem lehet az ilyen ember többé,
Élni, lélek nélkül örökké?
A legnagyobb ökörség, elfeledni mi emberré tesz
üres fadabarabként létezni, nem viszonozni a közeledést,
csak kivárni, várni és tengeni, hiszen mindig ezt tette
és azt gondolta jó lesz, valami csak kimozdítja a tespedésből.
Hiszi az ész mindenek felett, ám szív nélkül ember nem élt még. Hiába a halott emlékek,
az agy legyőzi őket, de szív és lélek
híján érezni nem lehet.
