Egy marék barát kell nekem, nem más
emberek, csak olyanok akik törődnek
velem. Az önsajnálat szörnyű gáz,
mégis ez lengi körbe fejemet.
Létértelem, életcél, viszem e valamire?
Nehéz válaszok nélkül élnem,
de ezek egyre gyötörnek
s nem tudom mi lesz velem.
Kit érdekel más, csak az én
az számít, csak magam lendíthetem
életem előre. Cowboyként
lovaglom az éjt,
de előre vezet ez?
Céltalanság,
bizonytalanság
mind kísértenek, tudom mit kéne tenni,
de megteszem?
Kötve hiszem, kellemesebb
magam sajnáltatni, emészteni.
Lehet tovább lépni?
Logikus lenne, de
nem enged, nem tudok kitörni,
nem is akarok.
Kell ez nekem?
Egy régi barát, egy régi hely,
elmúltak már ezek,
de nem hagynak az emlékek
visszavágyom oda, de
nem tehetem, tovább lépett
mindenki, én hát miért
maradjak?
Nincs senki, nincs miért, mégis
az idó megszépít,
szeretném újra, mégegszer, de
lehetetlen, minden változott,
talán máskor másokkal
ehhez is lépni kellene,
oly lehetetlen. Maradok
egy helyben
és sajnáltatom, magam,
magammal.
