Az ember aki rossz döntéseket hozott,
A fiú, ki férfinak képzeli magát,
A diák, kit kivet a NAGYVILÁG,
A lovag, kinek arcán nincs mosoly,
Ő vezeti most a pennát.
Aki kergeti a hamis gyöngyöt,
S nem hajol le lába elé, hol az igazi hever,
Ki azt mondja "vérrel-verítékkel",
Ki gondolatban embert ölt,
Ő írja most a vallomását.
Ki azt szajkózza mindent bele, aki férfi oda teszi,
De nem teszi,
Ki neki kezd valaminek,
S hagyja a kutyák elé veszni,
Nem csinál mást.
A lovag ki nem különb másoknál,
Mégis szidja őket,
Kívülállóként tekint rájuk,
Azért mert részese az egésznek,
Igyekszik mindent átlátni.
A lovag, ő írt mostanáig,
Öt vers,
Öt versszak,
Öt sor,
Az Éjféli Lovag, ki nem ember többé, emberibb mindenkinél.
KMD
