Mint a nyári eső az izzasztó nyári estén, úgy esik nekem a jelenléted. Nem kell nekem más csak a pillantásod és a hangod, nem akarok szófosó mellébeszélő idióta lenni, nem vagyok az. Kiáltanám az égbe, a Föld összes energiájával, de nem tehetem, úgy érzem te nem szeretsz, igen, igen neked másért dobog a szíved, nem is tudod mit érzek, nem is tudhatod, a te életed szép, nem lehet olyan borús mint az enyém, a te életed legyen szép, vidám, nem ránthatlak le a szintemre, nem tehetem veled, érted. Talán elmesélnék egy történetet; mondjuk buli van, nem olyan amire mindenki gondol, csak lazán, hogy össze legyünk ülve, némi zene, de ez opcionális, a barátikörünk ez nyílván való, hiszen úgy találkoztunk, na ezek a körülmények. Hiába no a végére, ez is önsajnáló maszlag lesz, de kérlek figyelj még egy kicsit: ott vagyunk mindketten, de mégsem történhet semmi, túl sok a tényező, nem maradhatunk kettesben, hiszen itt vannak a többiek, neked és neked is a legjobb barátaid, engem az őrületbe kergetnek, tudod, hogy van az mikor abban kell csalódnod, akit többször is a legjobbnak neveztél már, de törvényszerű, nem lehet végg magamat sajnálni, muszáj a barátomat is aki újra vadászik, ellenben veled te vagy a középpont akit mindenki szeret és tisztel, mindenkihez közel, mégis lehetetlen mód távol tőlem. Inkább magamba roskadok, ne bántsak senkit, nem akarom elszarni a hangulatot, ki is vonulok dohányozni, ha nem kellek senkinek hát ne kelljek senkinek, de hé, ó, mi a fasz van? hát sorra jelennek meg itt az emberek, kit lelket raknának belém, ha tudnák hová dugtam szívem kulcsát, de nekik sem hagyom, senkinek sem, szenvednem kell, de tényleg nem kellene, de nem hagyom magam jönnek sorba, nem tudom a hangulatér, a pia miatt vagy mi miatt de nem hagynak süllyedni a melankóliába. Nem tudom át adni magam a hangulatotoknak csak a sajátom megy, meg is kell járnom az utamat. Uram, nem igazán beszéltünk még nem akarlak zavarni, de miért is van ez?Tudod én vagyok az aki jelentéktelen helyen, jelentéktelen számúszor, de eljátszotta egyszülött fiadat, még sem értem mi miért történik, értem én terved van, semmi sem történik véletlenül, vagy éppen ez a dolog kulcsa hogy történjék valami? Nem értelek, de téged nem is fogunk sohasem. Vajon te még itt vagy? Figyeled még miket írkál ez a majom kiről, kevesen udják hova is tartozik, azt hogy kiért azt meg senki sem, sajnálom nem az én asztalom ez az élet, egy másik helyzetben, korban nem haboznék de nem akarok harmadik lenni, ennél még az olyan nagyon imádott önimádás is jobb. Sajnálom, hogy idezúdítottam, ha lenne erőm üvölteném a világba, de látod annyi erőm sincs hogy eléd álljak, hiszen csak a neten bírok huszárkodni, nem is kellek, nem is vagyok csak egy darab ego marad utánnnam. De te miután elolvastad ezt, csak lépj tovább, mintha nem is ismertél volna.
KMD
