ismét az én kurvaanyámat... évek óta nem hallgattam Depressziót, persze ha nem számítjuk a Passat hektikusan működő CD lejátszóját :) mikor is baszki a föltépődő emlékek alapján vmikor tizedikben nyomhattam ezeket a hűde hárdkór számokat az osztály kiránduláson a gipszemben, de érdekes hogy akkor még milyen kis pöcs voltam a kamszkori tünetekkel a világmegváltó gondolatokkal, az állandó fellengzős gondolatokkal és azzal hogy huhh én má nem is vagyok fiatal én már idős vagyok és kemény mint a szikla érdekes a faszt voltam most se vagyokde az idő mindent megszépít hogy miért kezdtem el írni, na az amit nem tudok van bennem egy olyan dolog,hogy azt hiszem hogy jó színész vagyok inkább csak voltam mert az évek megették már a belem, de nem is színészet az hanem inkább tettetés lefordítom : nagyjából bármilyen érzelmi állapotban lévőnek elétudom/tudtam adni hitetni magam más emberekkel, pl.: félszavakra elhitték nekem hogy nagyképű vagyok.... ma meg komolyan e lehet venni mert egyszer rámjött hogy baszki sok ez ...abba hagyom mert érdemben nem sok jött ki kár hogy elment a tétlenségbe ez a nyár is jó lett volna egyszer utoljára látni azokat akik számítanak / annak akit érdekel ...