Felejtsünk! Ami egyszer megtörtént, megtörténik máskor is, de mégis miért kell állandóan rágódnunk a múlton, melyet megváltoztatni nem tudunk. De nem, mit tesz az intelligens embernek vélt homo sapiens? Gondolkodik! és Emlékezik! de miért? mi a faszomért? Jó ez neki? Nagy lószart! Min merengünk, ha emlékezünk? Azon, amit máshogy csináltunk volna. de változtat bármin is? Nem. és mégis lessük az alkalmat a rezdüléseket hátha valami mégis úgy alakul ahogy szerettük volna, de semmi sem lesz már ugyanolyan én sem leszek fiatalabb és a hályog sem esik vissza a szemünkre, de mégis várunk és reménykedünk, ez a legfontosabb reménykedünk abban ami sosem fog újra eljönni egyszer ott volt, bazdmeg ha nem kezdtél vele semmit. és baszhatod is, mert nem vagy képs túllépni, érzed ott valami volt, amit meg kellett volna ragadni és szájoncsókolni, de nem önfejűen és bután viselkedtünk akkor és viselkedünk most is. De meddig képes a lélek fogva tartani minket és nem hagyni hogy végre valahára tovalépjünk? meddig hagyja sanyargatni magát és olyan érzéseket kelteni hogy inkább az ujjamat dugnám a szemembe? Titkon mindig ott lebeg a remény, hogy talán most, de semmi sem történik melyet egy idő után megun az elme és tovább lépne, de van hogy viszaránt a szív és nem teszünk mást mint önsajnálva ilyeneket írunk.

KMD