Rendhagyó módon, újra frissítek egy héten belül, megpróbálkoztam a 2011-06-14-i írásom folytatásával, fogadják szeretettel:
Elindult, nem sietett, mert tudta ennek be kell következnie. Titkon szeretett nőjének éppen születésnapja volt, egy közismert szórakozó helyen, így nem volt nehéz odajutni, bár a meghívásra azt hazudta, hogy más dolga lesz. A régi szabály szerint járt el, miszerint kocsma elé nem parkolunk gépjárművet és így nem is vehetik egy könnyen észre. AZ idő nem volt éppen romantikus, nyár volt ugyan, de ocsmány hideg szél fújt fakicsavaró erővel. Embeünkön földig érő szövet kabát volt amit a szél majdnem letépett róla, hiszen szembe fújt az istenadta, de eltökélten ment előre, nem adta fel. Amint oda ért azonban az ajtóhoz, elszállt minden ereje, hogy némi időt nyerjen rágyújtott, közben csak rótta a köröket lélekben és testtel is. Egyik cigaretta fogyott a másik után, úgy fogyott a mersze is, de gondolta, nem hagyja magát ennyi vívódás után, csak még egy szálat. Amíg az utolsó szálat szívta, hirtelen embereket tűntek fel az utca végén, finoman árnyékba húzódott, hogy az utcai lámpa se világítsa meg, egy fekete kabátos embert a sötétben csak nehezebben vesznek észre-gondolta. Ahogy az emberek közeledtek a kocsmához, felismerte őt is a vígadozók között, miért is ne vígadozna, születésnapja van, szerette vidámnak látni, olyankor mindig megcsillant valami éjbarna szemében amitől mindig még vonzóbbnak találta, nem akart tovább tétovázni, gondolta majd most oda megy hozzá, kettesben maradnak és vall neki. A cigarettát elnyomta a szemetesben a szokásos porolós mozdulatokkal rendezte ruháját, felszívta magát és indult ki a sötétből. Ám valami megzavarta, nem lépett ki, észre vette, hogy van egy riválisa, aki melllett boldognak érzi magát, ott a csillanás a szemében, nem ment oda emberünk, döbbenetében, remegő kézzel egy cigarettát rakott a szájába, mely majdnem kiesett hiszen szája még mindig tátva volt, az emberek eltűntek az utcáról, ő is, bementek, inkább bent mulatoznak mint a szélviharban. Leroskadt az utca kövére, meredten bámult maga elé, miközben a cigi elégett a szájában, a fejében az önsajnálat gáza működött olyan kérdéssel bombázva magát, hogy Ezért? Ez kellett? Nem megmondtam? Nem vette fel a kesztyűt egójával, feltápászkodott, nem érdekelte, hogy a kint dohányzó bajtársak felismerték és kiabáltak utána, ő csak ment az autójához, amit begyújtva nyugodtan haza autózott.
Jól szórakozott, nem ivott sokat, nem használt semmi tiltott anyagot, csak a társaság tette, mégsem volt teljes a boldogsága, hiány érzete volt, bár ő volt az ünnepelt a barátja, a barátai mind ott voltak, még sem volt felhőtlen a kedve, valakit hiányolt. Egy pillanatra kilépett a táncolók közül és megpróbálta kiszúrni azt akit várt, nem volt könnyű dolga ugyanis a hely dugig volt, de egy székre állva átfésülte a helyet, persze a tömeg azt gondolta tósztot mondana, valamit hablatyolt, hogy megússza a dolgot, de lélekben másholjárt, kiment megnézni az asztaloknál cigizőket ott is kitörő örömmel fogadták, de akit keresett nem találta ott sem. Ki ment az utcára, ahol szintén nem talált senkit, gondolta sétál egyet, hiszen egy kis magány jót tesz a gondolatoknak, hamarosan egy könnycsepp gurult le gyönyörű orcáján, azt hitte, hogy nem jön el. Valakiket mégis hallott még pedig a barátait akik ahogy észlelték az ünnepelt eltűnését, rögtön mgkeresték és felvidították, köztük volt a barátja is aki a legtöbb lelket töltötte belé, úgy gondolták a társaságban, hogy elmennek kicsit dalolászni a környéken, ő is velük tartott legalább enyeleghetnek egy kicsit, közben feltámadt a szél és hallotta amint az utca elején leparkol egy kocsi.
KMD
