-Gyerünk itt az alkalom!
-Nem tehetem, itt sokan vannak, buli van és nem akarom elkedvetleníteni és amúgy is, most oldott a hangulat.
-Mondd miért foglalkozol te mindig mások érzelmeivel, mikor a sajátjaiddal sohasem?
-Na ez így azért....Nem....Nem ilyen egyszerű ez.
-Jó bizonyítsd be, te szarházi, kösd fel a gatyád és durr bele, lesz ami lesz, ne érdekeljen senki!
-De, de, de hiszen barátja van.
-Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, azt, hogy meg kell tenned is csak én mondom, szóval ne csak máskor játszd a faszagyereket, húzz bele most is! Én nem fogom megtenni helyetted.
-Akkor hagyjuk is inkább ennyiben.
-Szóval ezt akarod?
-Szerinted én tudom mit akarok?? Úgy nézek én ki mint aki teljesen komplett???
-Igen, de tőlem azt mesélsz be magadnak amit akarsz.
-Jó akkor mehetünk?
-Én,mindig veled vagyok.
Néhány héttel később.
-Na mi a helyzet főnök?
-Nincsen kedvem semmihez sem, azt hiszem beteg leszek,.
-Beteg? Neszórakozz már velem, hetek óta ki sem mozdultál itthonról, oda künnn pedig hétágra süt a nap, tudod mit kimegyünk kicsit kocsikázni, jó?
-Nem kösz most nem, most úgy érzem, hogy nem enged valami.
-Hozzak fogót vagy hajlandó vagy elmesélni?
-Érezted már úgy magad, hogy egyszer hoztál egy döntést, vagy döntés sorozatot és annak a súlyát cipeled magaddal?
-Ezzel mit akarsz mondani? Hogy mártír vagy mert megtartottad magadnak az érzéseidet? Vagy,hogy milyen hősies vagy mert magányosan szenvedsz, a saját levedben? Mert, ha ez a helyzet akkor tudod, hogy szeretlek de addig rugdoslak míg kilábalsz ebből az önsajnálatból.
-Mondani könnyű, bár sok szép dolgot összehoztál, de válaszolni nem válaszoltál a kérdésemre.
-Ha te ilyen helyzetben vagy akkor én is.
-Örülök, hogy te is így látod.
-És most mi lesz?
-Nemtudom, most nem tudnék a szemébe nézni... senkinek sem. Nem tudom elmondani, hogy mit érzek, de az ujjamat szíesebben dugnám a szemembe, inkább mint elviseljem, ezeket az érzéseket gondolatokat. Most úgy érzem, életem véggéig elkísér az, hogy ott és akkor nem volt tököm megtenni, de az biztos, hogy ezek a halott emlékek a szivemben sokáig elfognak kísérni, akármerre is vezessen utam.
KMD
